Január elseje van. Ülök a számítógép előtt és figyelem az eseményeket a "Szilveszteri Állatmentő Ügyelet" és egyéb állatvédelmi szervezetek oldalait. Tegnap éjjel kimaradtam belőle, önző módon a bulizást választottam. Nézem az oldalakat, megint többszáz eltűnt, rémületében elszökött állat. A szerencsésebbek már otthon vannak, néhányan pedig nem voltak szerencsések és halálukat lelték. Értetlenkedek. MIÉRT TÖRTÉNIK MEG EZ MINDEN ÉVBEN???

Az összes médium, a közösségi oldalak hetek óta harsogják, hogy közeleg a szilveszter, ami a horror éjszakája az állatok számára. Az állattartók készüljenek, figyeljenek oda állataikra, zárják be őket, és egyéb jó tanácsok. Az állatvédők minden fórumon felhívják rá a figyelmet, nem véletlenül. Ők tapasztalatból tudják, hogy mit jelent a szilveszter, hisz az évnek ebben a pár napjában szinte megállás nélkül dolgoznak, segítenek. Önkéntesen. Mert segíteni akarnak, akkor is, amikor tudják, hogy a sok elszökött és a rengeteg balesetes állatért csak egyvalaki felelős igazából: A "GAZDI".

A szilveszteri őrület a magyar "felelős" állattartás egyik iskolapéldája. Persze lehet másokra mutogatni, lehet hibáztatni a petárdásokat, a tűzijátékozókat, mindenkit... lehet anyázni, de az az igazság, hogy ez nem az ő felelősségük. Vagy nem csak az övék.

A 41/2010. (II/26) Korm. rendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról17/A. §-a kimondja:
"Az állatban félelmet keltő, erős fény- vagy hanghatással járó tevékenységek, időjárási jelenségek teljes időtartama alatt, különösen az év azon szakában, amikor a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről szóló jogszabály szerinti pirotechnikai termékek engedély, bejelentés nélkül is felhasználhatók, az állat tartójának gondoskodnia kell az állat félelmében történő elszökésének megakadályozásáról és törekednie kell az állat megnyugtatására."

De jogszabály nélkül is illene tudnia mindenkinek, aki állatot tart, hogy felelősséggel tartozik érte. Mindig. Mindenkor. Mégis sokszor mi állatvédők érzünk nagyobb felelősséget mások állataiért is. Nem telik el úgy nap, úgy ünnep, hogy ne gondoljunk a sok árvára.

Tegnap éjjel az új évet ünnepelve összeszorult a szívem, mert eszembe jutott, hogy a -10 fokos éjszakában közel 1 millió kóbor állat fagyoskodik az utcákon, akik senkinek nem kellenek, eszembe jutottak a menhelyeken és gyepmesteri telepeken élő árvák, akiknek nincs családjuk, és eszembe jutott az a pár száz állat is, akik rémületükben az otthont maguk mögött hagyva menekülnek a fagyos, sötét semmibe.... akiknek van haza, de nem tudják merre, akikre megint nem vigyáztak eléggé, akik lehet meg sem érik a reggelt, mert megfagynak vagy balesetet szenvednek.

Január elseje van. Ülök a számítógép előtt és figyelem az eseményeket. Nézem, hogy szinte megállás nélkül dolgoznak az állatvédő/állatmentő bajtársak. Sok a munka, sok az elszökött/elveszett és sok a balesetes állat. Még pár napig eltart az őrület.  Pedig mi szóltunk. Nem értem az embereket.