ÁLTALÁNOS TÉVHITEK ÉS A VALÓSÁG
1. tévhit: Az állatvédő szervezetek mind ugyanazt csinálják
Az állatvédő szervezeteknek is van saját tevékenységi körük. Természetesen az alapvető állatvédelmi dolgokkal, mint pl. felelős állattartói magatartásra nevelés, oktatás, tanácsadás, állatkínzásos esetek mindenki foglalkozik, de emellett úgymond "szakosodhatnak is" (Például a PCAS fő tevékenységi köre a gyepmesteri telepeken altatásra váró, illetve bántalmazott és balesetes állatok mentése és rehabilitálása.)
Tehát érdemes tájékozódni, mielőtt bejelentést teszünk, hogy melyik szervezet lehet illetékes a problémánk megoldásában.
2. tévhit: Az állatvédő szervezeteknek az a feladata, hogy összeszedjék a kóbor állatokat.
Magyarországon jelenleg közel 1 millió kóbor állat van. És vajon hány menhely és állatvédő szervezet? Lássuk be, képtelenség ennyi állatot befogadni, elhelyezni és örökbeadni. Az állatvédő szervezetek munkája a bajba jutott állatok segítése, ami egyébként minden ember erkölcsi kötelessége is. A beérkezett bejelentéseket is súlyosság szerint rangsorolva és lehetőségükhöz mérten kell értékelniük és kezelniük.
3.tévhit: Az állatvédő szervezetek menhelyet üzemeltetnek.
Minden menhely állatvédelmi szervezet, de nem minden állatvédelmi szervezet menhely. A menhely üzemeltetése szintén egy szakág az állatvédelem területén. A legtöbb szervezetnek nincs telephelye, nincs menhelye. Ilyenkor mentettjeiket ideiglenes befogadóknál, állatpanziókban vagy saját otthonaikban helyezik el örökbeadásig.
4. tévhit: Az állatvédő szervezetek hatóságként működnek.
Sajnos Magyarországon az állatvédelmi szervezetek NEM működnek hatóságként, tehát tagjainak semmivel sincs nagyobb hatásköre vagy több jogosultsága, mint bármelyik állampolgárnak. Egyedül az különbözteti meg őket az átlag magyar embertől, hogy elkötelezettek, ismerik a törvényeket, vannak kapcsolataik és nem sajnálják az idejüket és pénzüket az állatokra fordítani.
5. tévhit: Az állatvédelmi szervezetek sok taggal rendelkeznek, ezért bármikor ugrásra készek.
Bárcsak így lenne! Vannak természetesen ilyen szervezetek is, de Magyarországon nem ez a jellemző. Sőt! Sokszor csak 1-2 tag az, aki valóban részt tud venni a szervezet aktív munkájában, hisz ezért a munkáért nem jár fizetés. A tagok többnyire önkéntesként, szabadidejükben csinálják az állatvédelmi feladatokat.
6. tévhit: Az állatvédelem jó üzlet
Az állatvédelem nem üzlet. Az állatvédelmi szervezetek többnyire non-profit jellegűek, tagjaik önkéntesek. Az elvégzendő feladat pedig kemény, sokszor embertpróbáló és igen költséges. Gondoljunk csak bele, milyen költséggel jár egy saját kedvenc tartása is: az oltások, az eledel, a kényelmes hely biztosítása, a kutyaiskola...stb. És most gondoljunk bele mennyibe kerülhet az, ha többtíz vagy akár többszáz állatnak kell ezt biztosítani! A helyet, az élelmet, az orvosi ellátást. Ugye? Arról nem is beszélve, ha egy balesetes állattal van dolgunk, vagy esetleg egy tartósan betegről. És ha nem egy ilyen van, hanem 100? Csak ezekből a tételekből havonta milliós költségek adódnak, és még szó sem esett olyan apróságokról, mint például a benzinköltség.
Az állatvédelmi szervezetek adományokból és támogatókból tartják fent magukat, mert másképp nem megy.
7. tévhit: Bárkinek örökbeadnak állatot
Sokan gondolják azt, hogy az örökbefogadás ingyenes. De akár gyepmesteri telepről, akár menhelyről, akár egy szervezettől akarunk örökbefogadni, azért fizetni kell. Sokszor csak a töredékét annak, amennyi költséggel már járt az az állat. Az oltások és a chip árát szinte minden esetben fizetni kell (ezek nélkül nem is lehet örökbeadni állatot), illetve gyepmesteri telepeken tartási díjat is kérhetnek. Az ezenkívül felmerülő költségek, például műtét, ivartalanítás, etetés, vagyis amit az örökbeadásig igényelt az állat, a szervezetet terhelik. Ezt már felfoghatjuk az első szűrőnek, hisz, aki nem hajlandó ennyit áldozni azért, hogy állata legyen, az nem valószínű, hogy megfelelően fogja tartani.
Ezenkívül egy felelősségteljes szervezet mindig szigorú kontrollal ad örökbe állatot, ami azt jelenti, hogy gondosan kiválasztják a megfelelő gazdit. Kérdőívek alapján vagy személyes elbeszélgetés alapján szűrnek, környezettanulmányt csinálnak (tényleg megfelelő környezetbe kerül a kutya), illetve van utókontroll is, ami jelenthet látogatást, folyamatos kapcsolattartást is meghatározott ideig. Előfordulhat olyan is, hogy például csak bizonyos idő elteltével, úgymond próbaidő után íratható át az új tulajdonos nevére az állat addig a szervezet tulajdonában van.Sajnos ezekre a folyamatokra nagy szükség van, ismerve a magyar állattartási kultúrát. Tisztelet a kivételeknek!
8.tévhit: Az állatvédők radikálisok, kemények és embergyűlölők.
Az állatvédők sokszor találkoznak azzal a kérdéssel, hogy miért nem inkább az éhező gyerekeken segítenek. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy kinek segít. A lényeg, hogy segít.(Természetesen az ilyen kérdéseket feltevők szinte biztos, hogy nem segítenek se embernek, se állatnak.) Az állatok nem tudnak segítséget kérni, ezért van szükség olyan emberekre, akik harcolnak értük, akik a hangtalanok hangjává válnak. Az állatvédő egyszerre kemény és törékeny.( Többnyire nők!) Munkánk során folyamatosan szembesülünk az emberi kegyetlenséggel, ami megedzi a lelkünket, ami keménnyé tesz minket az emberekkel és a világgal szemben, miközben esténként sírva fekszünk le egy - egy eset után, amikor ártatlanokat látunk szenvedni. Nehéz. Sokkal könnyebb lenne elfordítani a fejünket, ahogyan sokan teszik. És hogy embergyűlölők lennénk? Lenne rá okunk, hisz nap, mint nap látjuk mire képes az ember. De a valóság az, hogy az állatvédelem és az embervédelem összefügg. Külföldön, ahol már rég felismerték az állatkínzás és más erőszakos bűncselekmények közti összefüggéseket, az állatvédő szervezetek hatóságként működnek, és az állatvédelem mellett például gyermekvédelemmel is foglalkoznak. Talán egyszer Magyarország is eljut idáig.
